A természeti eröforrások gazdasági jelentösége

Elrejtett ok-okozati kapcsolatok miatt nem közismert az ásványvagyonunk és a bányászat értéktermelö képessége. A tények hiányos ismerete a nyomós oka annak, hogy az alapvetö emberi értékek, nyersanyagok és energia, hazai termelését kiszorította az import. Kevesen tudják, hogy az 1980-as évek elejéig az ásványi nyersanyagszükségletünk felét a bányászatunk adta és energiahordozókból nagyobb volt az exportunk, mint az importunk. A megkutatott ásványvagyonból, az importnál gazdaságosabb termelés 2-2,5-szeresére növelésével, az ezredfordulóra ez az arány akár kétharmadnyira lehetett volna fokozható. A bányászatunkat, a Jalta utáni korszak kedvenc ügyeskedésével tudatos piaci eszközökre hivatkozó állami kényszer törte meg. A szakmai elgondolások kiindulási feltételévé szabott "szegények vagyunk ásványi nyersanyagokban, ... olcsóbb a nyersanyagokat ipari termékekért cserébe importálni" az eröforrások kivonását szolgáló féligazság volt. Egy "makacsul" m ködö csapdába estünk. Az ígéretekkel szemben drágul az import, torzul a gazdaság, az ország ismétlödöen eladósodik. Az Új Világ ígér, de nem hoz jobb nyersanyagellátást. A csapdából kijutáshoz szükséges az ásványvagyonunk hasznosítása.