A francia és orosz neoklasszikus csellóirodalom és metodikai háttere

A hangszerjáték fejlödése és a hangszeres irodalom alakulása között egy állandó organikus kapcsolatban áll fenn. Ez képezi a 2003-ban megírt doktori értekezés alapgondolatát. A vizsgálódás két nemzet csellóiskolájának kezdeti, nagy ív fejlödését érinti, valamint az ennek nyomán a 20. század elsö felében született szép számú kompozíciót. A Duport fivérek által a Conservatoire falai közt indított francia, valamint K. J. Davidov Szentpétervárott alapított orosz csellóiskolája kerül taglalásra. Debussy, Honegger, Sztravinszkij, Sosztakovics és Prokofjev alkotásainak elemzése a kor tükrében készült és részletesen feltüntet lehetséges játék- és elöadás-technikai megoldásokat. M. Maréchal és M. Rosztropovics e korszak ösztönzö m vészeiként szerepelnek az értekezésben. A könyv szerzöje a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zenem vészeti Intézetének csellótanáraként pedagógiai munkája során megtapasztalta, hogy a játék nehézségeit oldó, élénk elöadói fantáziát, igényes technikai kivitelezést igénylö neoklasszikus csellókompozíciók rendkívül kedvezöen befolyásolják a hangszertanulás már érettebb szakaszát.