Théseus utódai

Ötödik elemista koromban történelemtanárnönk eljátszatott egy jelenetet egyik óráján arról, miként alakult át az athéni királyság arisztokratikus köztársasággá. A király teljhatalommal ült a trónussá kinevezett székben, három arisztokrata hajbókolva biztatta, hogy ossza meg velük számos megterhelö (hadvezéri, bírói, föpapi, stb.) feladatát, hiszen sok ennyi egyetlen embernek. A király hallgatott rájuk, ök pedig elöször még hajbókoltak (így, királyom, úgy, királyom), ám aztán ráripakodtak: felesleges vagy, királyom! Ezt a történetet már tízéves fejjel is primitívnek, szájbarágósnak és agyonegyszer sítettnek éreztem. De tizenhét évnek kellett eltelnie, amíg - immár egy ógörög szakos diploma birtokában - kutatni kezdhettem, hogy mit is lehet erröl tudni valójában. Hogy számol be Aristotelés(?) Az athéni állam cím m vében, mit mondanak a legkülönbözöbb szerzök munkáiban fennmaradt rövid, mondai eredet elbeszélések, és persze mennyire harmonizál mindez a régészet adataival. Ez a könyv lett belöle...